Efezusi levél
Ezdrás 7-10
Annyi, de annyi mondatot tudnék megint kiemelni, de most úgy látszik nem ennek az időszakát élem. Volt már olyan, amikor egy-két versen rágódtam hosszú napokon keresztül, de most habzsolva olvasom az Igét.
És minden nap csak úgy lapozgatok is, ilyenkor a korábbi olvasásoknál aláhúzott, megjelölt verseket olvasgatom, tanulom, választom ki azokat, amelyeket "bemagolok".
Az egyik ilyen kiemelésem:
Majd böjtöt hirdettem ott az Aháva folyó mellett, hogy megsanyargassuk magunkat az Úr, a mi istenünk előtt és szerencsés utat esdjünk le magunknak, fiainknak és m nden nem jószágunknak. Restellem ugyanis segítséget és lovasokat kérni a királytól, hogy megvédjen minket az úton az ellenséggel szemben, hiszen azt mondtuk a királynak: "Istenünk keze nyugszik mindazokon, akik jóban hozzá fordulnak, de ereje, hatalma és haragja nehezedik mindazokra, akik elfordulnak tőle." Ezért böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz. És szerencsésen is jártunk/És ő meghallgatott minket{Szent István ford.}.
(Ezdr 8,21-23)
Böjtölt és imádkozott, ahelyett, hogy a tőle karnyújtásnyira levő emberi eszközökbe kapaszkodott volna. Választhatott, kit kér, a királyt vagy teremtő Istenét.
Jópár esetet megvizsgáltam az életemben, amikor én bizony a királytól kértem a hamis biztonságot jelentő segítséget, lovasokat. Isten képes arra, hogy elhárítsa a veszélyt, csak Ő tudja megmenteni az életünket.
És milyen kiemelkedően őszinte és hű szavaihoz Ezdrás, röstelltem, micsoda remek szó! Állított valamit, nem is akármit, hirdette, hogy Isten keze nyugszik rajtuk, és nem csak hirdette, hanem eszerint élt, cselekedett még akkor is, amikor élete múlott rajta!
Vajon én? Én képes leszek arra, hogy restelljem mások segítségét kérni olyan helyzetben, amikor egyértelmű, hogy az Úr a legjobb választás?
És mi az a helyzet, amikor máshoz, embertársamhoz kell fordulnom? - Amikor az Úr küld!
De ezt a küldést csak is akkor hallom meg, ha előtt megkérdeztem, ha hozzá fordultam böjtben és imában.
Uram, tény engem képessé arra, hogy mindig Hozzád forduljak biztonságért!
És minden nap csak úgy lapozgatok is, ilyenkor a korábbi olvasásoknál aláhúzott, megjelölt verseket olvasgatom, tanulom, választom ki azokat, amelyeket "bemagolok".
Az egyik ilyen kiemelésem:
Majd böjtöt hirdettem ott az Aháva folyó mellett, hogy megsanyargassuk magunkat az Úr, a mi istenünk előtt és szerencsés utat esdjünk le magunknak, fiainknak és m nden nem jószágunknak. Restellem ugyanis segítséget és lovasokat kérni a királytól, hogy megvédjen minket az úton az ellenséggel szemben, hiszen azt mondtuk a királynak: "Istenünk keze nyugszik mindazokon, akik jóban hozzá fordulnak, de ereje, hatalma és haragja nehezedik mindazokra, akik elfordulnak tőle." Ezért böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz. És szerencsésen is jártunk/És ő meghallgatott minket{Szent István ford.}.
(Ezdr 8,21-23)
Böjtölt és imádkozott, ahelyett, hogy a tőle karnyújtásnyira levő emberi eszközökbe kapaszkodott volna. Választhatott, kit kér, a királyt vagy teremtő Istenét.
Jópár esetet megvizsgáltam az életemben, amikor én bizony a királytól kértem a hamis biztonságot jelentő segítséget, lovasokat. Isten képes arra, hogy elhárítsa a veszélyt, csak Ő tudja megmenteni az életünket.
És milyen kiemelkedően őszinte és hű szavaihoz Ezdrás, röstelltem, micsoda remek szó! Állított valamit, nem is akármit, hirdette, hogy Isten keze nyugszik rajtuk, és nem csak hirdette, hanem eszerint élt, cselekedett még akkor is, amikor élete múlott rajta!
Vajon én? Én képes leszek arra, hogy restelljem mások segítségét kérni olyan helyzetben, amikor egyértelmű, hogy az Úr a legjobb választás?
És mi az a helyzet, amikor máshoz, embertársamhoz kell fordulnom? - Amikor az Úr küld!
De ezt a küldést csak is akkor hallom meg, ha előtt megkérdeztem, ha hozzá fordultam böjtben és imában.
Uram, tény engem képessé arra, hogy mindig Hozzád forduljak biztonságért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése