Igeolvasás {1.} /12 fejezet/

Ha valamit egy év alatt szeretnénk teljesíteni, azt nem kell január elsején elkezdeni, bár ilyenkor már az a két nap nem is számít.
De, én magam is képes vagyok mesterfokon űzni a halogatást, így az utóbbi időben jobbnak láttam akkor lépni, amikor megszületett a döntés.
Így van ez az egy év alatt elolvasni a Szentírás projecttel is. Mindez nem azt jelenti, hogy eddig ne olvastam volna minden nap, vagy legalábbis erősen rendszeresen, de most le is fogom jegyezni, hogy mikor mit olvastam.

Majd csinálok magamnak papírra egy négyzetelős, szinezgetős rendszerezés, hogy garantáltan ne maradjon ki semmi, ötlet a Halld-ról. Ezen az oldalán érdemes egy kicsit játszani {főleg katolikusnak, akiknek beadták azt a téves infót, hogy 3 év alatt a miséken hallják a teljes Bibliát, vagy legalább a nagyját}. Először katt a grafikon előállítására, majd az adatok feldolgozására. Emlékszem, nekem erősen megnyúlt a képem, amikor először láttam.
Több helyről kaptam már olyan információkat, hogy ha napi 4 fejezetet elolvasok, akkor az egy éves terv kiváló. Ez az, amire megint nem vagyok alkalmas, hogy rendszeresen 4 fejezet. Mert van, hogy egy-két órát is olvashatom, van, hogy örülök, ha egy zsoltár belefér és jobb lenne mind többet megtanulni fejből, hogy ha a Bibliámat nem tudom kézbe venni, akkor ez se jelentsen akadályt, de ilyen esetekre "csak" a 23-as zsoltár áll készen.
Így a rendszer az, hogy azt olvasok, amit akarok, ami elém kerül, ami a mise olvasmányai, amiből kapok igekártyát és megnézném az egészet, és hasonló motivációk. De a legfontosabb, a Lélek vezetése, mert Ő garantáltan tudja, hogy mi kell nekem.

Ma facebook-on kértem egy napi igét, Péld 13,11. Így a Példabeszédek 13-14 volt az első, amit elolvastam.
De ma ráérős nap volt, Zsolt hazaért és a fiúk lelkesen játszottak vele a gyerekszobába, ez volt Eszter könyvének az időszaka. Ha a Halld-on játszottatok, akkor láthattátok, hogy ezen könyv melletti négyzetek bizony fehéren maradtak, de legalább megnyugodtam, hogy nem azért nem hallottam még Szentmisén, mert nem figyeltem oda.
Azért nem volt ismeretlen számomra Eszter története, főleg, hogy ószövetség vizsgán már produkáltam belőle egy hármast, igen, csak hármast, mert Artaxerxész és Ámán neve nem jutott az eszembe, Benyik atya segített, ja, egy név egy jegy módszerrel;) Még jó, hogy a többi név ment, mert amúgy mínuszba is lemehettem volna.

Eszter imáját olvastátok már? Nekem nagy kedvencem:
Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Annát, aki lelke keserűségében könyörgött, fiú utóddal ajándékoztad meg.
Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted, megszabadítod mindörökre.

A Példabeszédek könyve ismét nem okozott csalódást, frappáns, humoros és csípős:-)
Akár egy újság tételmondatai is lehetnének:

gyereknevelés:
A bölcs fiú hallgat atyjára, az arcátlan pedig nem hallgat a korholásra. (Péld 13, 1)
pénzügyek:
A sietve harácsolt vagyon elillan, a kézzel, apránként gyűjtött pedig gyarapszik. (Péld 13,11)
háztartás:
A bölcs nő felépíti házát, a balga pedig a felépültet is lerontja kezével. (Péld14,1)
egészség:
A nyugodt kedély a testnek is épség, a szenvedély azonban szú a csontban. (Péld 14,30)
politika:
Az erény magasra emeli a nemzetet, a bűn pedig szegényekké teszi a népeket. (Péld 14,34)

És a vezércikk:
Aki hisz az Úrban, szereti az irgalmasságot! (Péld 14,21b)

Khaire!

Így köszöntötte az angyal Máriát, a legszebb nyitány, amit valaha hallottam, és a válasz sem marad el: Bárcsak lenne nekem a Te Igéd szerint!

Mert magam is arra vágyom, hogy életemben legyen az Ige szerint, mert akkor nem kell erőltetni a mosolyt, nem kell jókedvűnek lenni, hanem egyszerűen csak öröm fog lakni bennem.

Mindezt megfogadni nem tudom, törekedni rá egyedül képtelen vagyok, de a bárcsak, ez a teljes szívvel történő vágyakozás, kérés már bennem él.

És erről a mindennapi életről fog szólni ez a blog, mindarról, ami velem történik, ami ér, amit teszek. Talán kicsit szétfolyik és lesznek perem bejegyzések, talán megdöbbentően egységes marad, nem tudom.

És hogy honnan az ötlet? Nincs egyetlen forrás, nincs egyetlen indíttatás, hanem sok sok apróság, amely mind az életem része. Megtörtént egy paradigmaváltás, mert nagyon felszaporodtak az anomáliák. Nem akartam több személyes blogot vinni, de most már szükségét érzem, mert
- szeretnék beszámolni arról, hogy hogyan haladok Isten Igéjének olvasásával.
Miért? Mert már nagyjából elolvastam az egészet, csak részletek maradtak ki, vannak könyvek, amelyeket már többször olvastam, vannak részek, amelyeket már rengetegszer, vannak, amelyeket már könyv nélkül fújok. De jó lenne az egészet elolvasni egy év alatt.
A Halld!-on csináltam korábban beosztást, de nekem az nem megy, mégsem vagyok még elég rendszeres ember, viszont az egy évet fontosnak érzem {ötletem sincs, hogy miért, talán rám is hatott már a Két nő, egy recept című film, bár a gondolat korább, mint ahogy láttam volna a fimet}.
- szeretnék beszámolni a kurzusokról, ahol szolgálunk, ahol mi magunk is épülünk, és azokról is, ahol mi résztveszünk.
Miért? Mert ezt a szolgálatot kaptunk és mert örömmel tölti el a szívem, amikor látom az Urat cselekedni, első körben mindig a csapatunkon!
- szeretnék beszámolni a plébániai életünkről, a babamama klubról
Miért? Mert nem véletlenül helyezett minket az Úr pont ezen plébánia területére. Szeretünk a Tarjáni plébániaközösséghez tartozni és mind régebb óta mondhatjuk az otthonunknak, mind több embert ismerünk, annál jobban. És mindezen belül a kisközösségünk, az Aharaj, ahol még csak négyen, de hetente összejövünk Isten Igéje köré, hogy együtt olvassuk, tanuljuk, imádkozzunk és megosszuk az életünket egymással, nem csak ezen az alkalmon, hanem a hét 168 órájában.
- szeretnék beszámolni minden másról
Miért? Mert még annyi, de annyi terület van, ahol előre lehet haladni, ami megnevettet vagy elgondolkodtat. Mert még van hova fejlődnöm az otthonunk rendbetartásán, az ételek terén, amit családom, a barátaim elé teszek, a kézimunkák terén, amik öltöztetnek minket, vagy díszítenek, esetleg ajándékokká válnak, és már megint olvasok egy jó könyvet;)

A régebbi, ide illő bejegyzéseket nem emelem át, de néha utalok rájuk.