2011. január 4., kedd

Igeolvasás {4.} /48 fejezet/

Ezdrás 1-6. fejezete volt terítéken.
Gondoltam, ha már Nehemiást elolvastam, akkor valami közelállót keresek. A sorrend is megfelel, hiszen sok biblikus egymás utánra sorolja be a két könyvet.
Míg Nehemiás pohárnok volt, addig Ezdrás pap és magas beosztású hivatalnok.
Már az első fejezetben találtam kedvenc mondatot.
hogy beteljesedjék az Úr szava. (Ezdr 1,1b)
Ez mindig olyan jó olvasni.

Viszont a gondolataimat még mindig Nehemiás köti le, a tanfolyam miatt is, amelynek lelkesen várom a következő adagját, és azért is, mert még nem tudtam továbblépni, hiszen Ezdrást még nem olvastam végig.

A szombati pihenőnek betartatásával kapcsolatban jutott eszembe, hogy mi mennyire tartjuk be az Úrnak szentel napot!
Mennyire figyelünk rá, vagy ekkorra időzítjük a nagybevásárlás. Kísértéseb esünk-e, hogy leszaladjunk az éjjelnappaliba, mert ezt vagy azt megkívántunk.
A bevásárlást már nem követem el, de néhány hónappal ezelőtt még igencsak leszaladgáltam a mindig nyitva, jaj de praktikus, nem is drágább, mint a többi boltba, mert ez vagy az kellett. És milyen érdekes ez a kellett, mert senkinek se múlt az élete azon, amiket vettünk. Nem azért kellett lemenni, mert nem volt itthon egy falat enni vagy innivaló sem, hanem mert valamit megkívántam, valaminek nem tudtam ellenállni.
Az utóbbi időben is előkerültek olyan törvénymódosítások, hogy vasárnap zárjanak be a boltok, de nem fognak! És miért nem? Mert van kereslet.
Az, hogy a templomban szombaton is voltak kereskedők azt mutatja, hogy a nép ekkor is vásárol. Hiszen ha senki se vett volna semmit, akkor miért lettek volna ott.

És nálunk milyen az Úrnak szentelt nap?
Az okozatokat próbáljuk megváltoztatni, vagy a mi cselekedeteinket?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése