A Római levél, a leggyakoribb szó, amire felfigyeltem benne: a kegyelem. Mindaz, ami jó, ami jót tenni tudunk, ami bölcset mondunk, az mind mind kegyelem. És az élet, az örök, amely nem lát romlást, kegyelem.
Mily megnyugtató, hogy nem azt kapom, amit érdemlek, hanem amit az Úr ad kegyelemből!
Most csak egy verset emelnék ki, bár nagyon sokat lehetne:
A törvény teljesítése tehát a szeretet! (Róm 13,10b)
Szeretünk és akkor megtartjuk a törvényt, akkor is, ha nem is tudunk róla, hogy mi is az, amit meg kellene tartanunk, a törvény szó szerinti ismerete nélkül is.
Mert miért is kellettek a Kresz szabályok, és miért is kell újabbakat és újabbakat bevezetni. Mert a közlekedésben résztvevők nem figyelnek egymásra, csak hajtanak, csak mennek mindent feledve, a maguk érdekeit tartva szem előtt.
Ha mindenki úgy közlekedne, hogy annyira vigyázna a másikra, mint magára, óvatosan, megfelelő sebességgel hajtana, előzékenyen, bizony a kresz szabályok nagyrészét nyugodtan hatályon kívül lehetne helyezni, mert minek szabályozni azt, ami magától is működik.
A szeretet nem működik a közlekedésben, kell a kresz.
Krisztus szeretet példája nem működik az emberek között, a közösségekben, ezért az Igétől eltávolodtt emberek megalkották a maguk törvényeit, és megalkották az illemszabályokat, hogy szabályozzák, hogyan is kell együtt lenni.
Minek lefektetni egymásra figyelő szabályokat, ha szeretet van!
Csak karácsonyra visszagondolva, vannak illemszabályok és íratlan szabályok az ajándékozásra vonatkozóan, de egy közösségben, amelyet a Krisztustól tanult szeretet működtet, szabályok, jótanácsok, illem nélkül is biztosak lehetünk abban, hogy senkinek se lesz rossz érzése. Mindenki megfelelő ajándékot fog kapni, mindenki megfelelően fog viselkedni!
És hogy miért is ugrott ekkorát a fejezetek száma?
Mert Kamilla remek bevezetővel állt elő e-tanfolyamán. Ha nem írta volna a végére, hogy olvassuk egy, mint regényt Nehemiás könyvét, akkor is megtettem volna, szerintem nem lehetett kibírni:)
Eddig két rész maradt meg bennem:
"Azon, akik a falon építettek, terhet hordtak és rakodtak, egyik kezükkel dolgoztak, a másikkal kardot tartottak." (Neh 4,11)
A szempont, ahogy tegnap írtam, a család. A családban nincs olyan állapot, hogy függetlenítjük magunkat a világtól, képtelenség a sokat által vádként emlegetett búra. A zárt rendszerként történő növekedés elképzelhetetlen. Családunknak úgy kell növekednie, épülni, hogy egyik kezünkkel építjük, a másikban pedig kardot tartunk, védelmezzük. És ha bármelyik kezünk lankad, omlani, recsegni-ropogni kezd az egész.
De Isten kegyelme végtelen, segítségünkre siet, tanít és figyelmeztet, valamint megad mindent a megvalósításhoz.
A falak építésénél olvashatjuk, hogy akik építettek, ők tartottak egyik kezükben kardot, de mindenki más fele műszakban dolgozott, az ő kezükben lándzsa és pajzs volt.
A kereszténység csapatjáték és van rá egy újabb bizonyíték, hogy milyen hatalmas szükségünk van a közösségre, mert aki nem a falakon van teherrel és karddal, annak lándzsa és pajzs kell a védekezéshez. Micsoda nagy feladatuk van azoknak, akik éppen nem élnek "kis" családban, az egyedülállók vagy akiknek már kiröpültek a gyermekeik. Ők azok a fontos közösségi tagok, akik a védelmet biztosíthatják!
A másik a nyolcadik fejezet, a törvény felolvasása. Hogy mennyi ideig hallgatta a nép az Igét, és hogy örült neki! Tényleg ünnep volt a felolvasás és a magyarázat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése