Khaire!

Így köszöntötte az angyal Máriát, a legszebb nyitány, amit valaha hallottam, és a válasz sem marad el: Bárcsak lenne nekem a Te Igéd szerint!

Mert magam is arra vágyom, hogy életemben legyen az Ige szerint, mert akkor nem kell erőltetni a mosolyt, nem kell jókedvűnek lenni, hanem egyszerűen csak öröm fog lakni bennem.

Mindezt megfogadni nem tudom, törekedni rá egyedül képtelen vagyok, de a bárcsak, ez a teljes szívvel történő vágyakozás, kérés már bennem él.

És erről a mindennapi életről fog szólni ez a blog, mindarról, ami velem történik, ami ér, amit teszek. Talán kicsit szétfolyik és lesznek perem bejegyzések, talán megdöbbentően egységes marad, nem tudom.

És hogy honnan az ötlet? Nincs egyetlen forrás, nincs egyetlen indíttatás, hanem sok sok apróság, amely mind az életem része. Megtörtént egy paradigmaváltás, mert nagyon felszaporodtak az anomáliák. Nem akartam több személyes blogot vinni, de most már szükségét érzem, mert
- szeretnék beszámolni arról, hogy hogyan haladok Isten Igéjének olvasásával.
Miért? Mert már nagyjából elolvastam az egészet, csak részletek maradtak ki, vannak könyvek, amelyeket már többször olvastam, vannak részek, amelyeket már rengetegszer, vannak, amelyeket már könyv nélkül fújok. De jó lenne az egészet elolvasni egy év alatt.
A Halld!-on csináltam korábban beosztást, de nekem az nem megy, mégsem vagyok még elég rendszeres ember, viszont az egy évet fontosnak érzem {ötletem sincs, hogy miért, talán rám is hatott már a Két nő, egy recept című film, bár a gondolat korább, mint ahogy láttam volna a fimet}.
- szeretnék beszámolni a kurzusokról, ahol szolgálunk, ahol mi magunk is épülünk, és azokról is, ahol mi résztveszünk.
Miért? Mert ezt a szolgálatot kaptunk és mert örömmel tölti el a szívem, amikor látom az Urat cselekedni, első körben mindig a csapatunkon!
- szeretnék beszámolni a plébániai életünkről, a babamama klubról
Miért? Mert nem véletlenül helyezett minket az Úr pont ezen plébánia területére. Szeretünk a Tarjáni plébániaközösséghez tartozni és mind régebb óta mondhatjuk az otthonunknak, mind több embert ismerünk, annál jobban. És mindezen belül a kisközösségünk, az Aharaj, ahol még csak négyen, de hetente összejövünk Isten Igéje köré, hogy együtt olvassuk, tanuljuk, imádkozzunk és megosszuk az életünket egymással, nem csak ezen az alkalmon, hanem a hét 168 órájában.
- szeretnék beszámolni minden másról
Miért? Mert még annyi, de annyi terület van, ahol előre lehet haladni, ami megnevettet vagy elgondolkodtat. Mert még van hova fejlődnöm az otthonunk rendbetartásán, az ételek terén, amit családom, a barátaim elé teszek, a kézimunkák terén, amik öltöztetnek minket, vagy díszítenek, esetleg ajándékokká válnak, és már megint olvasok egy jó könyvet;)

A régebbi, ide illő bejegyzéseket nem emelem át, de néha utalok rájuk.